colstok

A dolgok igazából nem bonyolultak.

Gyűlölsz te rendesen?

2016. augusztus 10. 10:00 - egalion


Ő is ugyanolyan ember, mint te meg én, ugye?  Ő is rendes ember.  Adjuk meg neki az esélyt, ne legyünk kirekesztőek! Senkit nem szabad kirekeszteni! Mindenki ugyanannyira jó, és mindenki megérdemli a tiszteletet, mert emberi lény. Leírod nagy E-vel, nagy L-lel, Emberi Lény, mert ettől valahogy különlegesnek érzed magad, hogy te ezt kiemelted, mert ez marha fontos, és ma tettél valamit a világbékéért.

Elmondjam, mit tettél?

Csináltál magadnak egy saját háborút.
Bekarikáztál egy saját ellenséget.
És most gyűlölöd.

Igen, te, a békepárti, romkocsmás, hipszter művészfilmklubos biciklis Jézus-reinkarnáció, te, kis barátom, aki maga vagy Buddha, Lennon és Gandhi spirituális juxtapozíciója, a szuperliberális eszméiddel, az európai mércéddel, a fölényes, tenyérbemászó lenézéseddel, amivel egy képzelt magaslatról köpsz a téged kritizáló józan paraszti észre.  Arra az észre, ami többek között téged próbál megmenteni a saját hülyeségedtől, de ne aggódj: hamarosan rájön, hogy ha berángat az óvóhelyre a Szent Szőnyegbomba napján, akkor te fogod odabent hátba szúrni, ezért inkább kinn hagy majd megdögleni, és milyen jól teszi.  Mert te, kis barátom, te maga vagy a világháború.

A többiekkel ugyanis lehet tárgyalni.  A többiek hallgatnak az észérvekre.  A meleg megérti, ha valaki nem csípi a melegeket - te felháborodsz helyette is. A tisztességes roma megérti, ha valaki az összes romától fél - te nem érted meg, te lenácizod lendületből, akkor is, ha már ötödszörre rabolják ki és verik össze, igen, a mindig ugyanolyan színű emberek, tudod, azok, akikről aztán a szerkesztőségben azt írod, hogy "tinik". Te megvédesz mindenkit, saját maga helyett is, akkor is, ha ő nem kéri, akkor is, ha ő nincs elnyomva, meg akkor is, ha élénk taglejtésekkel mondja neked, hogy lécci ne, ő nem érzi úgy. Leszarod, hős akarsz lenni: kortárs filozófus, híres gondolkodó akarsz lenni, de kizárólag az univerzális kvantort ismered, és még csak negálni se tudod szegényt tisztességesen.  Neked van a minden, meg vannak a többiek.  Mindenki, aki úgy gondolkodik, ahogy te, az rendes ember, és van néhány idióta gyűlölködő fasz - mert rájuk ugye szabad ilyeneket mondani -, akiről onnantól, hogy bármit gyűlöl, nem is kell mást tudni, mert ezzel a teljes személyiségét lefedted, vagy foghegyről odaköpöd neki, hogy "jó, köszi, ha így gondolod, akkor mindent értek", és akkor ezzel úgy érzed, hogy intellektuálisan is meg erkölcsileg is végső csapást mértél Arra, Aki Ezt Kurvára Megérdemli.

Mert te tudod, hogy ő megérdemli.

Te gyűlölsz.  Te aztán tényleg.  Te mindenkit gyűlölsz, aki nem mondja nagy ártatlan szemekkel, hogy mindenkit szeret.  Aki ezt mondja, az hiába hazudik, neked az óriási nagy barátod meg elvtársad lesz; te úgy érzed, hogy ti fogjátok megmenteni a világot, ami amúgy a vesztébe rohan.  Te úgy érzed, hogy az elfogadás a világ legszebb szava, és fogalmad sincs a következményekről - hogy mi történik olyankor, amikor mindenki mindent elfogad.

Azt hiszed, hirdetett ilyesmit bárki, valaha is?  Azt hiszed, Jézus arról beszélt, hogy mindekit el kell fogadni? Azt hiszed, hogy van a világon bármilyen szent könyv, ami a válogatás nélküli elfogadásra tanít? Nem vetted még észre, hogy minden vallás, minden eszmerendszer, minden békepárti szónoklat becsempészi a sorok közé az ellenség fogalmát?  Hogy a Bibliában azért van a sátán, hogy legyen kit gyűlölni, legyen kire acsarkodni akkor is, ha már mindenki a felebarátod?  Hogy ami a Fidesznek a migráns, az neked bárki, aki nem akarja befogadni a migránsokat?  Nem vetted még észre, hogy te sem vagy szent - hogy pontosan abban vagy vétkes, amit a legjobban kritizálsz, amire a legjobban fröcsögsz?

TE vagy békepárti?

Nézz magadra, te senkiházi, gyarló hormonkupac.  Egy rakás vegyszer vagy, ami egymást serkenti meg lebontja, van egy mellékveséd, van egy agyalapi mirigyed, meg egy csomó mindenféle központod, ahol drogokat termelsz, és mindegyiknek van egy hatása arra, amit te úgy nevezel, hogy "a lelked". Amíg ott van benned az adrenalin, és amíg az ősi világból magaddal hozott viselkedésminták arra sarkallnak, hogy klikkesedj és menj a saját klikkeddel a másik ellen, addig itt nem lesz béke.  Te pedig létrehoztad a saját klikkedet: azokat, akik az elfogadás feliratú zászló alá szeretnek beállni.  És összeálltok és mentek, hadiszínekre festve, békével ajkaitokon.

Annyira odavagy a tolerancia eszméjéért, hogy boldogan legéppuskáznál mindenkit, aki megtagadja.

Pedig ha vársz egy kicsit, nem lesz szükség semmilyen géppuskára.  A te elveid önmagukban is kiirtanak majd mindenkit: aki elfogadja őket, az az erőszak áldozataként hullik el, aki pedig észnél volt, és nem követte az általad hangoztatott faszságokat, arra ráhúzod, hogy miatta volt az egész, és majd meglincseli a túlélő tömeg - hiszen megérdemli, hiszen miatta robbant ki a háború, hiszen az erőszak csak erőszakot szült.

Te vagy az, aki erőszakot szült.  Te vagy az, aki elfogadásra állította az ajtót, és onnantól bejött rajta mindenki, ártó szándékkal vagy anélkül. Te vagy az, aki szerint a becsületes dolgozó ember meg a megélhetési tolvaj egyenlő jogokkal bír, te vagy az, aki szerint a gyámolításra szorulót kell táplálni az életképes helyett, és aki szerint igazságtalan, ha a jobb győz, mert mindenki egyformán csodálatos. Kihúztad a dugót az evolúcióból, a szelekcióból, és most kihúznád az erkölcsből is, mert számodra csak egyetlen erkölcs létezik, az erőszak teljes eltörlése, melynek értelmében erőszakosan eltörölnél mindent, ami neked nem tetszik. Te moderálod a fórumot, te törlöd a hozzászólást, mert amíg csak játékkardod van, addig ennyit tudsz ártani; de alig várod, hogy éles fegyvert adjanak a kezedbe.  Akkor aztán béke lesz, csak figyeljen a világ.

És igen, igazából erre vágysz.  Hogy figyeljen a világ.  És mivel nincs hozzá értékrended, és nincs hozzá ítélőképességed, hát megpróbálod átírni a játékszabályt: hogy mostantól amit te nem tudsz, az nem is kell, mostantól mindig az nyer, akinek kevesebb van, és aki minél több dologhoz nem ért, vagy minél semlegesebben foglal állást.  És hogy haljon meg mindenki, akinek ellensége van.

Van egy jó hírem, meg egy rossz.

A rossz az, hogy amíg csak élsz, az egész természet az ellenséged lesz.  Az ő szabályait nem írhatod át, és ő nem akar veled egyenlő meg egyenjogú meg egyenrangú lenni. Ő úgy fogja fel, hogy feltettél neki egy kérdést, hogy mi lesz, ha mindent megszüntetünk, ami eddig egyenesben tartotta a világot - még ha te nem is fogtad fel, hogy hogyan. A természet érti a kérdést, és válaszolni fog.

A jó hír pedig az, hogy te nagyon hamar kipusztulsz a világból, úgyhogy neked nem kell majd sokat szenvedned azzal, amit tönkretettél, neked nem kell majd látnod a következményeket, ahogy a fegyvereit önként eldobáló megvilágosultakat halomra ölik a fanatikus hadseregek, az elszabadult ragadozók meg az újra elterjedő halálos járványok. Te az első kanyarban kihalsz innen, mert gyenge vagy és jelentéktelen, és nem érted az igazi szabályokat.

Neked nincs jövőd.
A miénket gyújtottad fel ilyen gondosan.

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://colstok.blog.hu/api/trackback/id/tr8510033902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása