Szegény Rapülők.

Értem én, hogy mai fejjel már nem tűnnek trendinek, értem, hogy most már az tűnik trendinek, hogy lefikázzuk őket, és mindennek elmondjuk a Geszti Pétert, mer úristen de kinos, meg hogy mit teszi ott az agyát ferde sapiban, mintha 20 éves lenne.  Igen, most már tényleg nem húszéves, ezt brilliánsan tetszettek észrevenni.  Azt is értem, hogy az élet megy tovább, nem lehet megállni, nem lehet leragadni annál, ami 92-ben vicces volt, és valóban nem örökzöld sem a műfaj, sem azon belül a produkció. Még azt is elfogadom, hogy ezt odamondós cikkekben kell kifejteni, mert hiszen a kritika nem a barátkozás eszköze, és nem feltétlenül arról szól, hogy az előadó minél jobban érezze magát.

De ezt a bejegyzést akkor sem kellett volna megírni, kedves Feminista Edina.

Egyrészt azért, mert egy olyan emberről beszélsz fentről-lefelé hangvételben, aki sokkal okosabb, sikeresebb, hitelesebb és stílusosabb, mint te.  Ezt nem engedheted meg magadnak.  Persze a világ megengedi, te pedig gondolhatod tévesen azt, hogy amit nem tilos csinálni, azt rögtön gusztusos is - csak neked közben nincs egy csomó olyan felmutatható eredményed, ami a Gesztinek van, te nem hoztál létre maradandó alkotásokat, amikre emlékezni fog a világ, és nem rendelkezel azokkal az alapokkal, amik ilyen emberré tehetnének.  Pedig hát bloggerkedsz, úgyhogy nyilván neked is az a fontos, hogy olvassanak, nézzenek, gondolkodjanak azon, amiket mondasz.  Te nem "másik versenyen indulsz", hanem simán csak a mezőny végén vagy.

Geszti Péter dalain felnőtt egy generáció.  Ami most neked gagyi meg nevetséges meg kínos, azon hozzád hasonló korú emberek szakadtak akkoriban, mert vicces és frappáns volt, és ez nem azért érték, mert örökre az marad - vannak olyan dolgok, amik akkor és ott jók, ilyen például a meteorológusok meg a tűzoltók munkája is. Hiba lenne azt várni tőlük, hogy örök érvényűt alkossanak. Van egy helyzet, reagálnak rá, és kész, utána mennek szépen tovább. Geszti ment szépen tovább, egész sok mindent csinált a reklámiparban, egész sokszor meg tudott újulni zeneileg is, és a Pál Utcai Fiúk ugyan már tényleg kicsit elfáradt munka az ő szokásos teljesítményéhez képest, de továbbra sem lehet rá jegyet szerezni, folyamatosan telt házzal megy, ebben a pillanatban is valószínűleg zajlik valahol egy előadás. Azt gondolom, hogy ez az ember időszerűen reagált a trendekre, és jól csinálta.

Te ehhez képest már az elején sem arra fókuszálsz, hogy ő mit hogyan csinált.  Te beéred annyival, hogy baszogatod a férfiakat: neked minden kínos, amit ők csinálnak.  Kínos, hogy az "otthonról elszabadult családapák" ismerkedni próbálnak a büfésnővel, kínos, hogy eleve negyvenesek mennek el a koncertre (ki az isten menne, ha nem ők??), kínos, hogy hordják a nyakbaakasztót, kínos, hogy üvöltenek (egy koncerten!), kínos neked az is, hogy nevetnek a poénokon, meg hogy ott van a Tibibácsi.  Minden nagyon gáz.  Te ennek fölötte állsz, te ezt föntről nézed, és csak azért nem köpöd le egy könnyed mozdulattal, mert élvezed a perspektívát, az elégtételt, a döntés izgalmát, hogy pontosan melyik fejet vedd célba és milyen sorrendben. Minden mondatoddal azt sugallod, hogy te igazán, tényleg, valóban szánod ezeket a nagyon szomorú, nagyon esendő dolgokat, és már éppen megbocsátanád őket lesajnáló nagy fenségedben, ÁMDE.

És akkor jön a lényeg.  Amiért odaültél a billentyűzethez.

Hogy végre térjünk már ki arra is, ugye, hogy mennyire szexista az egész.  Alig vártad, hogy begépelhesd ezt a szót, és szerintem rögtön kontrolcézted is, hogy az még mindjárt jó lesz máshová is, vagy az is lehet, hogy nálad eleve a clipboardon lakik.  Mert persze neked minden szexista.  Neked az, ha egy férfi mond valamit egy nőről, az eleve szexizmus, de hogy pláne még olyasmit, ami egy nőnek esetleg rosszul eshet, na az aztán már tényleg, az már mindennek a netovábbja.  Hiszen az nálad főbenjáró vétség.  Rögtön el is szaladsz a dramatizáló készletért: jönnek a statisztikák, hogy az emberek nagy része potenciális nemi erőszakoló, meg hogy leöntötték lúggal a nem tudom kit a nagyon messzi országban, és hogy akkor eközben hogy merészel egy Geszti Péter egy koncerten olyat mondani, hogy "na, ez a nő is régen vetkőztetett férfit".  Meg a kulcsos-lakatos duma, ami egy teljesen közismert poén volt akkoriban, az is kicsapja nálad a biztosítékot. Úristen, hogy a Geszti még itt tart, hogy a nő úgy viselkedjen, ahogy a férfi elvárja, szánalmas, ultragáz, vérciki.

Ezt nagyon érdekesnek tartom, ugyanis éppen a nők szokták lekurvázni azt, aki sok férfival lefekszik.  Meg azért is, mert én nem láttam még olyan feministát, aki a muszlim országokban (tudod, a leöntős sztorik őshazájában) szenvedő nőket akarja megmenteni ahelyett, hogy neki legyen olcsóbb a fogamzásgátló.  Mert ez a fontos ma egy feministának, meg még talán az, hogy mindenki fogja be a száját, akire ő rámutat, és mindenki menjen a börtönbe, akire ő azt mondja, hogy "bántott".  Hogy végre lehessen az embereket lecsukni bizonyíték nélkül.  Ebből a pozícióból támadod erkölcsileg azt, aki egy koncerten elsüt egy viccet.

Értem, persze, hogy neked ezek szent ügyek.  Csak tudod, amikor valaki szent ügyekért harcol, meg amikor egyszerűen utálja a férfiakat, mint a szart, az két dolog, és nagyon jól el lehet őket egymástól választani.  A lóláb olyan váratlan helyeken tud például elővillanni, amikor szerinted Michael Jackson mozgása annyiban foglalható össze, hogy "fogdossa a farkát".  Michael Jackson, aki ugye az elmúlt évek egyik legnagyobb géniusza; ugyanaz az ember, aki mindig is szeretetet és megértést hirdetett, és elvileg nagyon közel kéne állnia hozzád, meg ahhoz, amire eszmegyártás közben hivatkozol.  Ha valakire, hát rá nem tudod ellőni az "erőszakos ősmacsó alfahím" sablont, az egész ember annyira nem volt ilyen, és közben annyira szenzációsan táncolt, hogy tényleg intelligens gondolat arról beszélni, mit fogott meg eközben, és hogy szerinted az milyemmá.

Elmondom, miért volt óriási öngól, hogy leírtad ezt a minősíthetetlen fröcsögést.

Azért, mert mindenki látott már olyan embert, mint te.  Belőled nagyon sok van.  Rólad rengeteg szereplőt megmintáztak már, és még a könyvek meg a mesék világában sem szeret senki, nem hogy háromdében, egyenes adásban.  Utálhatod a férfiakat, amennyire csak akarod, de mindenkinek át fog jönni, hogy ez nem így kezdődött.  Minden normális ember össze fogja rakni magában, hogy mi a véleményed a "pasikról", és mindenki rá fog jönni, hogy amikor nemi alapon elhatárolva szereted vagy utálod az embereket, az maga a szexizmus, ha jelent valamit ez az átkozott fogalom, akkor ezt kellene hogy jelentse.  Hogy csak az számít, milyen nemű valaki, mert ha férfi, akkor eleve mínusz százból indul, és lefelé nőnek a pontjai.  A legtöbben elintézik annyival, hogy te is régen vetkőztettél férfit, de lesz, aki mögélát ennek az egyszerű megoldásnak, és rádöbben, hogy valószínűleg a jellemed ilyen, nem a szegény sorsod. Hogy egyszerűen ilyen ember vagy. Támadó, gyűlölködő, sunyi, kétszínű. Akkor is ezt fogják gondolni, ha véletlenül arany szíved van, tündérbogár vagy, és álmodban írtad az egész bejegyzést, két vastagon megtekert silver jack után.

Azért volt öngól, mert megmutattad, milyen vagy, és a Geszti is megmutatta, hogy ő milyen.

És amit belőled láttunk, az sokkal kínosabb.