Én nem tudtam, hogy ezt főállásban is lehet.

Én azt hittem, a "megérdemelni" az olyan, ami történik az emberrel.  Hogy nagyon jól csinálsz valamit, és akkor megérdemled, hogy valaki adjon valami jutalmat, akár apuanyu, akár az élet, vagy ha hiszen a jóistenben vagy a télapóban, akkor ő.  Hogy maga a cselekvés valami más, és az hasznos meg helyénvaló, a jutalmat pedig ezért cserébe kapod.

Hol éltem én...!

Hiszen vannak emberek, akiknél ez tudatos tevékenység. Juliska, itt a fenti képen, a neveket természetesen megváltoztattuk, éppen ezt csinálja, ő egy főállású megérdemlő.  Láttad a plakátot te is, ugye?... Tele van vele a város. Juliska ajándékot kap. Valakitől.  Mindegy, hogy kitől, a fejét direkt le is hagytuk a képről, nem az a fontos, ne tessék ott leragadni, hogy azokért a méregdrága szarokért valaki dolgozott, kérem - Juliskát kell mostan nézni, aki annyira szép, hogy éppen ajándékot kap.  Nem csak ma.  És nem csak Valentin-napon.

Mindig.
Rendszeresen.

A Puncs pont hu ugyanis egy Sugardaddy-kereső oldal.

Kérlek, hagyd ezt abba, ezt az ártatlan arcot, nem értem, mi szükség erre. Most blogot olvasni jöttél, vagy jó benyomást kelteni? Tényleg. Pontosan tudod, mi az a Sugardaddy, de rendben, értem, hogy te nagyon becsületes lány vagy, akkor hát íme a nagy titok: ez olyan, amikor egy férfi eltartja a nőt, cserébe azért, hogy vele lehet.  Tudod.  Amikor valaki azt akarja, hogy ne hívják többet, mittomén, Palácsiknak, most csak mondtam egy nevet.  Amikor valaki megérkezik a lakótelepről a szakadt haverja Suzukijával, és hazamegy a német fürdőruhagyáros Bentleyjével, és a lakótelep nem látja többé. Na olyan, csak ez internetes.

Hogy miért?

Mintha nem tudnád, hogy miért. Azért, mert kitartott nőnek lenni ma már nem kínos. Régen kínos volt: azt jelentette, hogy nem járulsz hozzá a társadalom működéséhez, csak sunyiba-potyába élvezed a mások munkájából összerakott javakat. Ha akkor valakire azt mondták, hogy "na, ez a kis kurva", az illető rosszul érezte magát, és ha néhány pillanatig is, de szeretett volna valaki másnak a bőrében lenni.  Valaki olyanéban, akire nem mondják, hogy kurva. És lehet, hogy pár percig el is mélázott rajta, hogy milyen szép lenne, egész nap mosolyogna, zöld lenne a fű, sütne a nap, a kertvárosi szomszéd szembeköszönne, a gyerek rángatná a karját, hogy anyu anyu vegyél cukrot, ő meg mondaná neki nagyonjóanyukás hangon, hogy kusslegyen Pistike, majd apád biztos hoz valamit, menjél, kergesd addig a hátsó kertben a családi kötelező golden retrievert, de úgy, hogy vacsorafőzés közben pont rálássak. Kis háttérzene beúszik, mutatják a naplementét, meg minden. Jaj istenem. Aztán pont mikor az első meghatott könnycsepp legördülne, felötlik benne, hogy talán egyszer majd vissza kéne mennie dolgozni, és hogy akkor biztos keveset kapna kézhez, és hogy apa se minden pénzét akarná odaadni dizájnercipőre meg tájföldi nyaralásra, viszont hogy jaj, a villanyszámla meg a napi gondok, és akkor itt megjelennek az első repedések a tündérvilág mozivásznán.  Azok a minden irányba szétfutó gonosz kis fekete vonalak, amikből hirtelen előrobban a kijózanító felismerés, hogy akkor mégiscsak inkább a Jürgen, mer ott nincs ez a sok szar, ott a Terkanéni jár közértbe, és különben is, épp elég nekem a magam baja és haggyukmár.

Juliska minden korszakban létezett, csak ma már nem szégyelli magát.

A mai megélhetési partnerek egyáltalán nem érzik úgy, hogy valami elítélhetőt csinálnak. Miről beszélsz? Hiszen ő tartja el a férjét! Ja, nem, nem úgy, hanem érzelmileg. Meg szexuálisan. Hát azér az nagyon fontos, figyelj, azér az nem mindegy, hát a fáradt férjnek természetesen fel kell töltődnie, hogy másnap sikeres legyen a tárgyaláson, hát ez egyáltalán nem olyan kis feladat, el vagy te tévedve, hallod?... Hát azt hiszed, hogy az nem munka?... Mármint, vagyis, hogy nemúgyértve, hát persze hogy ő is élvezi, de hogy akkor is! Ha nincs kedve! Hát a Jürgen, zárójelben neki csak Bubuka, hát az mindig akarja! Ott aztán nincs mese, először is vacsorával kell várni, persze hogy azt megfőzi a házinéni, nade kitálalni ki fogja? Meg szexi fehérneműben várni, hm? Az lófasz? Te talán megteszed a férjednek? Naakkormeg. Éshogy szerinted az smafu, hogy a múltkor is be kellett fizetni a nagyobbik autónak a csekkjeit? Mikor azzal nem is ő jár? De persze megtette, mer a Bubuka nagyon szerette volna, és hát hadd legyen neki, tényleg, amikor egész nap a hivatalban van, mondjuk persze nem lehet tudni, hogy ott mit csinál, de biztos valami nagyon fontosat, mert sok pénz van a kártyán.

Hogy mit?... Hát dehogynem, ez így teljesen rendben van! Így működik a világ, jóreggelt! Hát mér, mit kéne, hogy ő menjen el virágot kötni meg műkörmöt építeni, mennyiér, kétszázér havonta? Hát csak az emeleti jacuzziban a szűrőcsere száznegyven, ne őrjítsél már meg.

Nem, Juliska ma már egyáltalán nem röstelli, hogy már 19 éves korára ilyen szélsőségesen kurvoid vonásokkal tarkult meg a személyisége. Büszke rá, ugyanis neki jó, a többieknek meg szar, és ha valakinek szar, az annyit is ér, ezt ma már nagyon jól tudjuk, mink itten, a Mennybement Gázszerelők és Tanácsadók országában. Ha valaki megengedheti magának, hogy luxusbarátnő legyen, az hülye lenne kihagyni. Biztos, hogy a többiek csak azért nem csinálják, mert csúnyák.

A szép nőknek nem egy lúzer kell, aki minden hónap végén kalapáccsal a kezében sóvárogva nézi a perselydisznót. A felső kategóriás prosti ma már teljes természetességgel és büszkén köpi le azt, aki egy Opel Corsával érkezik a randira, és riasztó pontossággal meg tudja saccolni az óra meg a parfüm árát, ha valaki mégis az étteremig jutna vele. Pontosan tudja, hogy a férfinak presztízskérdés, hogy szép nővel lássák, és úgy tekint erre, mint valami üzletre, hogy akkor ezt a felét ő adja, viszont cserébe jár neki az úriemberes viselkedés meg az ajándékok, persze nem csak Valentin-napon. Hogy ez így teljesen fair, mert ő nem véletlen szép, meg nem véletlen csinos, hanem ez az ő hozzáadott értéke a kapcsolathoz.

Ezt az érvelést a mai napig nagyon sokszor hallom, éspedig halálos komolysággal. Felnőtt, elvileg tisztességes nők néznek rám kissé megütközve, hogy én ezt miért nem fogadom el, hogy igenis a nő beleadja a kapcsolatba azt, ahogy kinéz. Szemmel láthatólag a társadalom értékei változtak meg.

És ez itt igazából a tanulság, ezen vagyok én megdöbbenve.

Hogy az ott fenn, az a beképzelt fejű, agyonsminkelt modell, akit nagyon jól kiválasztottak erre a szerepre, az nem egy szórólapon és nem egy online divatmagazin filléres bannerén jön szembe, hanem egy kibaszott óriásplakáton.  Hogy ez már itt van, hogy az oroszok már a spájzban vannak, csókolom, ez történik, ezt ma már nem kell titkolni, MERT EZ NEKI JÁR. A fiatal, szép nőnek (vagy bárkinek, aki még kellő hitelességgel képes annak tűnni) egyszerűen jár egy jobb élet, cserébe a nagy büdös semmiért, cserébe azért, hogy ott van és azt csinálja, amit amúgy is szeretett volna. Hogy elvileg a párkapcsolat ugye arról szólna, hogy van két egyenrangú, felnőtt ember, pedig közben az egyik olyan szinten feljebb képzeli a saját értékét, hogy embertelen mennyiségű folyamatosan áramló pénzzel kell helyrebillenteni a mérleget. Ez, ez a mérhetetlenül eltorzult szar, ez ma teljesen nyílt és bevállalt módon egy legitim párkapcsolat.

És ezt kell néznünk - hogy nem elég, hogy tudtunk róla, nem elég, hogy sejtettük, hogy bizony van ilyen, és valahol valaki, az ismerősnek az ismerőse, állítólag, hanem most már konkrétan, kereshetően, nagyüzemben, bele az arcunkba, hogy bizony, ez a helyes stratégia, aki megteheti, az tegye meg, a többi meg maradjon szépen csöndben, mert nem tudta megérdemelni.

Gonosz vagyok, de tudod, mit kívánok a legjobban?

Azt, hogy titokban a Puncs.hu adatbázisát mentegesse el magának valami beteg ukrán hacker, és dobja be Facebookra egy az egyben, nevekkel, telefonszámokkal, képekkel, majd valamikor egy-két év múlva. Hogy lássuk, ki az, aki úgy érezte, hogy ő egyszerűen túl csodálatos az "itteni pasik"-hoz képest. Hogy ki az, aki úgy gondolta, hogy "a sok gyökér helyett végre egy normálisat" akar. Legyen nekik kellemes meglepetés, hogy mostantól az értékük a béka segge alatt van, hogy ugye nem lehet velük megjelenni anélkül, hogy az összes vacsoravendég ne látná, hogy "aha, ez is ott volt azon az aranyásós oldalon" - és akkor nagyon szeretném, ha az a néhány osztrák üzletember, aki továbbra is szívesen látna maga mellett egy ilyen szép nőt, az ebből a pozícióból kezdené meg a tárgyalást a sztori ellenértékéről.  Hogy nézd, Juliska, igazán sajnálom, de ugye megérted, hogy szó sem lehet arról, hogy elkísérsz, és sajnos ruhákat sem fogok neked venni, viszont ha gondolod, 200 eurót szívesen otthagyok az előszobában, amikor reggel hazamész. És nem, egyáltalán nem érzem úgy, hogy prosti lennél, csak hát ahhoz akkor ott kellene hagyni a pénzt, akár úgy is, hogy nem jössz, mert neked ez így nem éri meg...

...

De nincsenek illúzióim. Tudom, hogy semmi ilyesmi nem fog történni. Kénytelen vagyok az emberismeretemre hagyatkozni, így pedig be kell érnem azzal a harminc névvel az ismerőseim közül, akikről már most tudom, hogy szaladnak regisztrálni - vagy leginkább már túl is estek rajta.  Bízom benne, hogy sikerül nagyon összekapniuk magukat, ugyanis a Puncs egy magyar oldal, a prostimezőny viszont nem ismer országhatárokat. Főleg tőlünk keletre.

Hát, sok szerencsét, kislányok!