Mindenhol ezt hallod.  A köz érdekében.  Közszolgálati tévé, rádió. Közmunka. Közpénz. Bólogatsz, mert úgy érted, hogy az egy kicsit tulajdonképpen te vagy.  Hogy neked szól, rólad szól, érted tesz - hogy amikor utat építenek, az egy kicsit a tiéd, mert te gurulsz rajta a saját autóddal, és akkor ezért közút, még akkor is, amikor adózol, hogy az adódból épült úton az adózott autóddal elfüstöld az adózott benzint.  Ez a Köz érdeke.

Mindig ezzel jönnek.  Ezért nem szabadott annó letölteni mp3-at a torrentekről (vagy korábban a Napsterről), mert hirtelen mindannyiunk érdeke lett.  Ezért szuggerálták, hogy ha letöltesz, akkor tulajdonképpen lopsz; hiába integettél, hogy szívesen fizetnél azért, ami tényleg értékes, mert fizetni nem hagytak, a mutatóujj viszont ott integetett a levegőben: szégyelld magad, tolvaj vagy, csak azért nem csukunk le, mert nem találunk.

Húsz év kellett hozzá, hogy észbe kapjanak a mai nagy online forgalmazók: úristen, itt kígyózik egy sor, ezek itt mind fizetni akarnak egy dollárt egy olyan számért, amit szeretnek, és közben nem akarják megvenni a cédét, amin van kilenc másik szar, tizennégy dollárért.  Persze, ma már virágzik ez az ipar, spongyát a múltra, igaz?

De nem.

2016-ot írunk, és Magyarországon kivonulnak a taxisok tüntetni az Uber ellen.  Találd ki, mivel indokolják!  Hát hogy a köz érdeke, hogy legyen minőségi taxi, persze!  Hogy ki az a Köz?  Az előbb ugye a zenekiadók voltak, most a taxitársaságok.  De neked eladják azt, hogy igazából téged védenek, mert ha választási lehetőséged lenne, akkor esetleg olyasmit választanál, ami olcsóbb, és utazás közben nem lennél biztosítva.  Megóvnak a választás jogától, a te érdekedben.  És megeszed, és bólogatsz, hogy tényleg, azért a taxisokra is gondolni kell, nekik is élni kell valamiből.

Tényleg?  Hát így működik a piac?

Nem úgy működik, hogy te eldöntöd, miért fizetsz és miért nem?  Nem úgy működik, hogy te kitalálod, kell-e neked az étteremben az ötcsillagos evőeszköz meg a balzsamecetes dizájner cikcakk a gesztenye méretű főétel tetejére az ötméteres tányér közepén, és ha nem kell, akkor átmész az olcsóbb étterembe, ahol rendes adagot adnak emberközelibb összegért?  Nem úgy működik, hogy amikor valamit megkaphatsz más kombinációban is, akkor te döntöd el, hogy melyiket kéred?

És képzeld: nem.  Mert a köz érdeke egyszer csak az lett 2012-ben, hogy mindenki csak a Nemzeti Dohányboltban vásároljon.  Az örökké rejtélyes köz érdeke hirtelen nekiállt megkövetelni, hogy te ne vehess a kedvenc boltodban a tej meg a kifli mellé pattintós narancssárga pelmellt, hanem át kelljen menned a (nem mindig szomszédos) Központilag Szervezett Kartellbe, és ott költsd el a pénzt, ami ráadásul rövid időn belül a duplájára emelkedett.  Miattad.  A te kedvedért.  A köz kedvéért.

Nem gyanús, ugye?

Nem gyanús, hogy mire való ez az egész színjáték.  Kicsit sem átlátszó, hogy amikor azt mondják, hogy "köz", akkor arra gondolnak, hogy te úgysem tudod ellenőrizni a statisztikákat - van, amiről nem is vezethetsz -, hanem majd ők megmondják, hogy az emberek hány százaléka mire gondol, és te ennek megfelelően igazítasz majd a saját véleményeden, mert nem akarsz szembemenni a többséggel; egyáltalán nem feltűnő, hogy a Köz mindig teljesen mást gondol, mint az átlagember, hogy a Köznek valahogy mindig ugyanaz az érdeke, mint annak, aki a te pénzedet elveszi - igazán, tényleg, egy vacak húszdekás lóláb se nyerít ki a sztoriból, amikor azt hallod, hogy a közterületes annyira megvédte a parkot, hogy a koszos járdaszigeten rád került a kerékbilincs, ugye?  Meg hogy tisztább a levegő, amikor van parkolódíj, és hogy mindannyiunk érdeke, hogy legyen, mert a Csipak elvtárs maga a megtestesült Köz, és neki teljesen és szívből az az érdeke, hogy te fizess?  Hogy fizess azért, mert megálltál, és éppen nem füstöl a motorodból kifelé a jövedéki adó?  Hogy ettől majd nem lesz dugó - bazmeg, úgy vetted észre, hogy nincs dugó?? -, és hogy tisztul a főváros levegője?

Hát tényleg ennyire hülye a Köz?

Pedig nem hülye szegény - csak létezik egy tudományág, ami azzal foglalkozik, hogy őt irányítsa.  A Köz igazából egy ilyen nagy batár felfújt szörnyeteg, ami a világ fölé magasodik, mint a Szellemirtókban a Marshmallow Man, de közben vannak rajta észrevétlen kis madzagok, amikkel lehet szabáyozni, hogy merre menjen.  És az ősi szabály még mindig belénk van kódolva: a csoport érdekében hajlandóak vagyunk lemondani az egyéni boldogulásról.  Mert így leszünk egy, mert így leszünk erősek, mert így leszünk hadsereg, rendőrség, szakszervezet, cserkészklub, vagy bármi, amit éppen kitalálunk.  Vagy kitalálnak nekünk.

Ha azt mondod egy amerikainak: "halj meg", természetesen elküld az anyádba.  De ha azt mondod, "halj meg a hazádért", akkor átszellemült arccal elnéz a semmibe, tiszteleg, és masírozni kezd arra, amerre mutattál, hogy ott az ellenség.  Később ugyanez a szerencsétlen amerikai nagyon szégyelli magát, amiért rálőtt egy csomó ártatlan emberre, és igaz, hogy Irakban hagyta a bal lábát, de amit igazán és szívből sajnálni fog, az az, hogy két idegen gyereket le kellett lőnie, miközben azt hitte, hogy a saját otthon maradt három gyerekét védi.  Számtalan, de tényleg számtalan film mutatja be ezt a jelenséget, így vagy úgy, síró nővel vagy anélkül, öngyilkos merénylővel vagy anélkül, Bradley Cooperrel vagy anélkül.  Szolgáld a Közt, szolgáld a Hazát, szolgáld azt, amit szerintünk kell, és mi majd megmondjuk, hogy annak mi az érdeke.

El vagyunk tévedve, gyerekek.

Kurvára el vagyunk tévedve, az az igazság.  Már nem tudjuk, mi a saját gondolatunk, és mi nem az; már nem tudjuk, hogyan neveljünk gyereket, mit szabad neki mondani és mit nem; már nem tudunk beilleszkedni abba a társadalomba, amit mi alakítottunk át, hogy befogadóbb legyen.  Nézzük a menekültet, hogy be kéne fogadni, állást kéne neki szerezni, de közben diplomás munkanélkülieket kerülgetünk az utcán.  Segítünk annak, aki hangosan követel, de leszarjuk azt, akinek nyikkanni sincs ereje.  Megvédjük a tolvaj etnikai származását, de anyakönyvi kivonatot csatolunk a borosgazda mellé.  Jattot adunk a taxisnak, aki JB zsigulis kora óta nem fizetett adót, de félünk az Uber sofőrtől, mert állítólag törvénytelen.  Megvesszük a teszkóban a DVD-t, de kifizetjük az írható cédében az illegális zenehasználat elosztott díját.

Már nem tudjuk, mi a saját érdekünk.  Nagyon sokan dolgoznak azon, hogy elfelejtsük.

És amikor mindezzel végeztünk, akkor kiírjuk a Facebookra, hogy "légy önmagad", és elégedetten hátradőlünk. Legalább néhány forintnyi internetforgalmat végre arra használtunk, hogy mindenki megértse, hogyan kellene élni.

Mi így tettünk ma a Köz javáért.